2008. szeptember 24., szerda

Bal-jobb

Nem szeretek hosszan értekezni arról, hogy mennyire okos vagyok, és a többiek meg mennyire nem azok...

A faszt nem! Ezúttal a Magyar Gárda és a Jobbik körüli balhéról lesz szó. Nekem Vona Gábor már akkor sem volt szimpatikus, amikor a Jobbik elnökévé választották. Sokkal szívesebbek láttam volna a párt élén Molnár Tamást, aki azóta már az ÚDK tagja. Aztán telt-múlt az idő és megbékéltem Vonával, aki látszólag nagyon jól végezte a dolgát. A Jobbikról elkezdtek beszélni. Addig csak Novák Előd magánakciói és egy-két kuruc.infós cikk jelentett a Jobbiknak — megjegyzem, nem kis — publicitást. De ez egy Parlamentbe igyekvő párttól/pártnak édeskevés. Azonban a Kuruc.infón nemcsak Novák Elődről cikkeztek, hanem a cigánybűnözésről is. Ennek következménye az lett, hogy a Jobbik alelnöke, Bíber József Tibor is egyre többet kezdett beszélni a jelenségről. Vona és a Jobbik vezetősége pedig fölsorakozott Bíber mögé, és kitalálták a Magyar Gárdát.

A Magyar Gárda számomra is szimpatikus kezdeményezés volt, de tudtam, hogy nem lesz minden rendben, mert Bencsik András is ott téblábolt körülötte. Hál' Istennek őt már kiebrudalták, de amitől tartani lehetett; bekövetkezett. A Gárda megalakulásakor szó volt róla, hogy Vona csak addig marad az egyesület elnöke, amíg egy gárdista át nem veszi tőle a posztot. Azonban a gárdisták szartak az egyesületre, Vona elnök maradhatott a Jobbikban és Magyar Gárda Egyesületben is, mert a gárdistáknak csak a mozgalom jelent(ett) valamit is. Egész egyszerűen nem akartak papírmunkát végezni. Vona pedig igyekezett a kialakult helyzetet a saját maga és a Jobbik javára fordítani, a gárdistákat a Jobbik kampányeszközeként kijátszani. Ebből lett elege Dósa István országos főkapitánynak, aki a múlt héten lemondott, és azóta áll a bál. Remélem, hamarosan rendeződik a jobboldal. Nemhogy örülnénk a koalíciószakadásnak, a ballib marakodásnak, helyette mi is veszekedünk...

2008. szeptember 22., hétfő

Kakuk Attila egy kretén

Az űbersötét idióta, MIÉP-káder, korábbi kommunista spicli képes volt a Kuruc.info szerkesztőit lezsidózni. Ez aztán a csurkista tempó! Hál' Istennek nem nyújtotta hosszúra összefüggéstelen, zagyva beszédét, de így is kínszenvedés volt.

A rendezvényről csak annyit, hogy legközelebb jobban oda kell figyelni az idiótákra és a már azonosított spiclikre. Az újakat pedig lefényképezni, és beküldeni a nemzeti hírportáloknak.

2008. szeptember 16., kedd

Nem, nem, soha!

Nemsokára itt a huszadika, azaz a Hősök terei megmozdulás Budaházy Gyurival és Toroczkai Lacival. Én, mint harcedzett csatanáci és mint elkeseredett magyar (állampolgár); ott leszek. Ne higgye sem a szadeszos zsidó maffia, sem a cigánybűnözők, hogy ez az ő országuk. Magyarország a magyaroké. A Kárpát-medence foglalt.

2008. szeptember 14., vasárnap

Vigyázat, fasizmus!

  1. A nőknek otthon a helyük, feladatuk a szülés, gyermeknevelés, házimunka (mosás, vasalás, főzés, mosogatás, takarítás).
  2. A férfiaknak a harcmezőn, munkában a helyük, feladatuk a gyermeknemzés, gyermeknevelés, ház körüli munkák (barkácsolás, festés, javítások, kerti munkák).

Fasiszta-e vagyok?

2008. szeptember 11., csütörtök

Irtsuk ki a galambokat!

Néhány perce olvastam egy remek posztot, és eszembe jutott, én is mennyire rühellem a repülő patkányokat, amelyek halálos betegségek hordozói és terjesztői. Ahogy a dal mondja:

Undorítóak a galambok, mert halálos betegséget terjesztenek.
Vigyázz! A kutyák rühesek vagy sánták.
A Belvárosban térdig ér a kutyaszar.
Evés előtt moss kezet!

Nos, ezeket a mocskos, galambnak nevezett parazitákat kellene kiirtani. Talán még előbb, mint a cigányokat. Hihetetlenül veszélyes fertőzéseket lehet tőlük (is) elkapni. Ne gondolkodj, irtsd a galambokat (és az őket etető demens öregasszonyokat is)!

A linkelt bejegyzéshez tartozó hozzászólásokat is kéretik elolvasni!

2008. szeptember 10., szerda

Így (is) mulat a magyar — zsidó gorillák társaságában



Kovács Géza III/III-as spion

A MIÉP valószínűleg BM-es kreálmány. Ott van ugye „Raszkolnyikov”, most „Budai Attila”. Már csak Kakuk Attiláról várjuk, hogy kiderüljön az igazság.

A MÖM, illetve Kovács Géza már nem először próbálta alázni a radikális tábort. Legutóbb egészen odáig merészkedtek, hogy halálos fenyegetést küldtek a Kuruc.info egyik szerkesztőjének. Ez már több a soknál — gondolták (helyesen) kurucéknál, és beégették a dagadékot. Kucu ezt nem vette jó néven, és elkezdett áskálódni, de a baromállat nem tudhatta, hogy a Kuruc egy igen fontos dokumentumon csücsül, amit ma elő is vettek.

Kíváncsi vagyok, a hájpacni ezután milyen mesét talál ki, de ajánlom neki, hogy ne fusson össze Zagyva György Gyulával, mert úgy járhat, mint pár éve.

Szél-ső-ség

Tiszteletem!

Nem beszélünk a hüvelygombáról, nem reklámozzuk a Tokio Hotel lemezeit, nem nézünk Mónika show-t, utáljuk Győzikét és Gyurcsányt, nem hallgatunk rappet és tuc-tuccot, nem drogozunk, nem iszunk sört, csak száraz fehér bort (esetleg fröccsként) vagy pálinkát, egy zoknit akár öt napig is hordunk, a vécéülőkét nem hajtjuk le vizelés után, az arcunkon kívül semmit nem borotválunk, az asszonynak nem engedjük, hogy Stahl Judit műsorait nézze a tévében, mert olyan szarul és kalóriaszegényen fog főzni, valamint nem hiszünk a húsvéti nyúlban. Egy igazi férfinek nagyjából erre kell odafigyelnie, a többit adja az élet.

Hogy miért lett ennek a blognak az a címe, ami? S miért lett a nickem az, ami? Manapság a néhány emberöltővel ezelőtt még evidens magatartás már szésőségesnek, extrémnek számít. Én pedig azt követem, mondjon bármit a tévé. Nekem a nők tetszenek, közülük is a műanyagot nem tartalmazók, nem eszem bioszarságokat, szokásom köszönni, ha bemegyek valahová, állom a szavam, pontos és alapos vagyok.

Sajnos ezek ma már nemhogy nem természetesek, de még csak nem is erények. Aki így él, az csakis egy megkeseredett fasiszta lehet — mondják. Az ilyenek fejét azért megnézném, amikor közel ötven évesen ott állnak majd házastárs és család nélkül, én meg már unokázni fogok. Ki is (lesz) a megkeseredett? Na, ugye.

A blog pedig arról fog szólni, hogy mennyire szarok manapság az emberek. És nem, nem én vagyok olyan jó. Ők ennyire szarok. Remélem, azért vannak még, akik hasonlóképp gondolkodnak, mint én. Nekik íródik ez a blog.