Nem szeretek hosszan értekezni arról, hogy mennyire okos vagyok, és a többiek meg mennyire nem azok...
A faszt nem! Ezúttal a Magyar Gárda és a Jobbik körüli balhéról lesz szó. Nekem Vona Gábor már akkor sem volt szimpatikus, amikor a Jobbik elnökévé választották. Sokkal szívesebbek láttam volna a párt élén Molnár Tamást, aki azóta már az ÚDK tagja. Aztán telt-múlt az idő és megbékéltem Vonával, aki látszólag nagyon jól végezte a dolgát. A Jobbikról elkezdtek beszélni. Addig csak Novák Előd magánakciói és egy-két kuruc.infós cikk jelentett a Jobbiknak — megjegyzem, nem kis — publicitást. De ez egy Parlamentbe igyekvő párttól/pártnak édeskevés. Azonban a Kuruc.infón nemcsak Novák Elődről cikkeztek, hanem a cigánybűnözésről is. Ennek következménye az lett, hogy a Jobbik alelnöke, Bíber József Tibor is egyre többet kezdett beszélni a jelenségről. Vona és a Jobbik vezetősége pedig fölsorakozott Bíber mögé, és kitalálták a Magyar Gárdát.
A Magyar Gárda számomra is szimpatikus kezdeményezés volt, de tudtam, hogy nem lesz minden rendben, mert Bencsik András is ott téblábolt körülötte. Hál' Istennek őt már kiebrudalták, de amitől tartani lehetett; bekövetkezett. A Gárda megalakulásakor szó volt róla, hogy Vona csak addig marad az egyesület elnöke, amíg egy gárdista át nem veszi tőle a posztot. Azonban a gárdisták szartak az egyesületre, Vona elnök maradhatott a Jobbikban és Magyar Gárda Egyesületben is, mert a gárdistáknak csak a mozgalom jelent(ett) valamit is. Egész egyszerűen nem akartak papírmunkát végezni. Vona pedig igyekezett a kialakult helyzetet a saját maga és a Jobbik javára fordítani, a gárdistákat a Jobbik kampányeszközeként kijátszani. Ebből lett elege Dósa István országos főkapitánynak, aki a múlt héten lemondott, és azóta áll a bál. Remélem, hamarosan rendeződik a jobboldal. Nemhogy örülnénk a koalíciószakadásnak, a ballib marakodásnak, helyette mi is veszekedünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése