Tiszteletem!
Nem beszélünk a hüvelygombáról, nem reklámozzuk a Tokio Hotel lemezeit, nem nézünk Mónika show-t, utáljuk Győzikét és Gyurcsányt, nem hallgatunk rappet és tuc-tuccot, nem drogozunk, nem iszunk sört, csak száraz fehér bort (esetleg fröccsként) vagy pálinkát, egy zoknit akár öt napig is hordunk, a vécéülőkét nem hajtjuk le vizelés után, az arcunkon kívül semmit nem borotválunk, az asszonynak nem engedjük, hogy Stahl Judit műsorait nézze a tévében, mert olyan szarul és kalóriaszegényen fog főzni, valamint nem hiszünk a húsvéti nyúlban. Egy igazi férfinek nagyjából erre kell odafigyelnie, a többit adja az élet.
Hogy miért lett ennek a blognak az a címe, ami? S miért lett a nickem az, ami? Manapság a néhány emberöltővel ezelőtt még evidens magatartás már szésőségesnek, extrémnek számít. Én pedig azt követem, mondjon bármit a tévé. Nekem a nők tetszenek, közülük is a műanyagot nem tartalmazók, nem eszem bioszarságokat, szokásom köszönni, ha bemegyek valahová, állom a szavam, pontos és alapos vagyok.
Sajnos ezek ma már nemhogy nem természetesek, de még csak nem is erények. Aki így él, az csakis egy megkeseredett fasiszta lehet — mondják. Az ilyenek fejét azért megnézném, amikor közel ötven évesen ott állnak majd házastárs és család nélkül, én meg már unokázni fogok. Ki is (lesz) a megkeseredett? Na, ugye.
A blog pedig arról fog szólni, hogy mennyire szarok manapság az emberek. És nem, nem én vagyok olyan jó. Ők ennyire szarok. Remélem, azért vannak még, akik hasonlóképp gondolkodnak, mint én. Nekik íródik ez a blog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése